Az év rovara a párducfoltos hangyaleső (Dendroleon pantherinus)
A hangyalesők (Myrmeleontidae) a recésszárnyúak (Neuroptera) rendjébe tartoznak, melyek jellemzője, hogy 2 pár hártyás szárnyuk sűrűn, hálózatosan erezett. Karcsú alkatuk, szárnyuk és hosszú potrohuk a szitakötőkre emlékeztet, de azoktól szembetűnő, fejlett csápjuk alapján jól elkülöníthetők. Esetlenül repülnek, nyugalmi helyzetben szárnyaikat háztetőszerűen zárják össze.
Meleg- és szárazságkedvelő rovarok, hazánkban 16 fajukat tartjuk nyilván. Nevüket a hangyák és kisebb rovarok elejtésére szolgáló tölcséreik után kapták, melyek alján a lárvák lesik-várják a prédáikat. Jóllehet a fajoknak egy része nem készít csapdát, hanem aktívan vadászik a zsákmányára. Ezek közé tartozik a párducfoltos hangyaleső is, melynek lárvái nagy mennyiségű fatörmeléket tartalmazó faodvakban élnek, ahol a korhadékban élő rovarokra vadásznak. A többi hangyalesőhöz hasonlóan teljes átalakulással fejlődik, a szívófogakkal rendelkező, jellegzetes lárvák gubóban bábozódnak. A kifejlett rovarok szárnyait fekete minták díszítik, melyek közül a névadó „párducfolt” az összecsukott szárnyú hangyalesőn látható és az elülső szárnyakon levő mintázatból tevődik össze. Teste általában sárga, lábai hosszúak és vékonyak.
Hazánkban ritka faj, amely természetközeli élőhelyeken, domb- és hegyvidéki melegkedvelő erdőkben, ligeterdőkben él. A Bakony-vidékéről az előfordulását a Magas-Bakonyból ismerjük. Ritkasága nem meglepő, mivel egyre kevesebb az idős, odvas fákat tartalmazó erdő.
Magyarországon védett, természetvédelmi értéke: 50 000 Ft.
Szöveg: dr. Kutasi Csaba
Fotók: H. dr. Harmat Beáta
