A 2026-os év ősmaradványa a Nautilus
A Nautilus a puhatestűek törzsébe, azon belül a lábasfejűek (Nautilidae) családjába tartozik, a Nautilina alrend egyetlen ma is élő családja, latinul „hajó módjára vitorlázik”, görögül tengerészt, matrózt jelent, manapság csigáspolipnak is nevezik.
Az első fosszíliákat a triászból ismerjük. A kréta/tercier kihalást követően szinte teljesen kipusztultak a külső mészvázzal rendelkező lábasfejűek (ammoniteszek, nautilusok), de néhány Nautilus faj mégis át tudta vészelni a katasztrófát az eocén tengerekben úgy, hogy napjainkban 9 faja él, melyek két nemzetségbe tartoznak. Miután az elmúlt 230 millió év alatt külsőleg szinte alig változtak, ezért „élő fosszíliának” is nevezik.
Pleuronautilus semseyi, lelőhely: Veszprém, kora: késő triász, fotó: dr. Katona Lajos Tamás
MNMKK MTM Bakonyi Természettudományi Múzeuma
A Nautilus az egyetlen olyan ma élő lábasfejű (polipok), melyek külső meszes héjat növesztenek. Az állat teljes egészében vissza tud húzódni a házába és le tudja zárni a házat. A ház logaritmikus spirálban tekeredik és kamrákból épül fel. A ház egy matt fehér és sárgás csíkokkal díszített külső rétegből, és egy rikító, irizáló gyöngyházfényű belső héjból épül fel. A ház 800 méteres mélységig is ellenáll a nyomásnak. Ahogy az állat növekszik, úgy egyre nagyobb kamrákat növeszt, amibe fokozatosan helyezi át a testét és a korábbi kamrákat lezárja egy válaszfallal.
Egy ma élő Nautilus háza, fotó: dr. Katona Lajos Tamás
magángyűjtemény
A meszes héj díszítése a rejtőzködés miatt alakult ki: a ház felső része azért sötét sárga csíkokkal díszített, mert felülről nézve beleolvad a sötét színű vízbe. A ház alsó része viszont fehér és ha alulról nézzük, így is beleolvad a környezetébe. Ezt az álcázási módot ellenárnyékolásnak nevezzük. A ma élő fajok közül a legnagyobb ház eléri a 25 cm-es átmérőt.
Jules Verne francia író (magyarosan Verne Gyula), az általa kitalált tengeralattjárónak a Nautilus nevet adta. A Nemo kapitány (Vingt mille lieues sous les mers – Húszezer mérföld a tenger alatt, 1870) regénye szinte végig ezen a hajón játszódik és A rejtelmes sziget című regényben is fontos szerepet kap.
„Lágy cellák” és a Nautilus kapcsolata
A „lágy cellák” elnevezést azokra a geometriai alakzatra találták ki, amik hézagok és éles csúcsok nélkül töltik ki a teret.
Két éve jelent meg publikáció a lágy cellákkal kapcsolatos kutatásokról az egyik legrangosabb PNAS Nexus folyóiratban. Dr. Domokos Gábor matematikus professzor, a gömböc feltalálója és a cikk első szerzője szerint a kiinduló probléma az volt, hogy az ember a legjobb térkitöltéseket hegyes csúcsokkal és élekkel rendelkező síkbeli és térbeli formákkal oldotta, miközben az élő szervezetekben pont ezek az alakzatok a legritkábbak. A természetben azok a legjobb és leggyakoribb térkitöltő formák, melyeknek hajladozó éleik, görbült felületeik vannak és kevés, esetenként 0 éles sarokkal rendelkeznek.
A professzor szerint a lágy celláknak síkban görbe éleik vannak és két csúcsuk. Ilyen minta lelhető fel például az izomszövet síkmetszeteiben, a zebra csíkjaiban, folyami szigetek alakjában, a hagymarétegekben, sőt még az építészeti tervezésben is. Háromdimenzióban azonban a lágy celláknak nincs csúcsuk.
A számításaik alapján több lágycella formát azonosítottak a természetes és mesterséges környezetünkben. Az egyik legérdekesebb eset volt a Nautilus, mert a ház belső kamrái nem mások, mint lágy cellák. A kutatócsoportból Regős Krisztinának támadt az a sejtése, hogy bár kamrák keresztmetszete egy síkbeli lágy cella két sarokkal, ezek térben nem lesznek csúcsok. Igaza lett. A csigaházról készült részletes mikro-CT felvételek segítségével a szakemberek megállapították, hogy a mészvázú lábasfejű és számos kihalt ammonites kamrái olyan lágy cellák, amelyek sarkok nélkül töltik ki a külső vázat.
A Nautilus geometriai modellje. Jobb oldalt: a Nautilus cellája és a matematikai modell összehasonlítása. (Kép forrása: Czeglédi Lajos és Regős Krisztina)
A kutatásban résztvevő kutatók:
Dr. Domokos Gábor: építészmérnök, alkalmazott matematikus, a HUN-REN-BME Morfodinamika Kutatócsoport vezetője, a BME Építészmérnöki Kar Morfológia és Geometriai Modellezés Tanszék kutatóprofesszora.
Regős Krisztina: a BME ÉPK PhD-hallgatója, a HUN-REN-BME Morfodinamika Kutatócsoport tagja.
Dr. G. Horváth Ákos: a BME Természettudományi Kar Matematikai Intézet Algebra és Geometria Tanszék tanszékvezető egyetemi tanára, a HUN-REN-BME Morfodinamika Kutatócsoport tagja.
Alain Goriely: az Oxfordi Egyetem alkalmazott matematika professzora.
Az Év fajai vitrinben kiállított példányok a MNMKK Magyar Természettudományi Múzeum Bakonyi Természettudományi Múzeum tulajdona.
A lágy cella modelleket Dr. Domokos Gábor professzor úr 3D modellje alapján Veréb Patrik készítette a Magyar Nemzeti Múzeum Nemzeti Régészeti Intézetében.
Forrás:
https://academic.oup.com/pnasnexus/article/3/9/pgae311/7754698?login=true
https://univerzoom.bme.hu/egyutt-vagy-kulon-osszekapaszkodo-lagy-cellak/
https://ng.24.hu/tudomany/2025/07/18/kapu-tibor-domokos-gabor-oumuamua-kiserlet-iss-lagy-cella/
https://24.hu/elet-stilus/2025/11/21/kapu-tibor-lagy-cellak-bme-hun-ren-kutatokozpont-geometria-oxfordi-egyetem/
https://www.bme.hu/hirek/240910/bme-epk-kutatas-lagy-cellak-felfedezes-publikacio
https://www.youtube.com/watch?v=o86DRugNVNc
https://hun-ren.hu/tudomanyos_hirek/uj-biologiai-formak-geometriai-modelljeit-talaltak-meg-magyar-matematikusok-formatervezoi-dij-is-jart-erte-106388
Szöveg és fotók: dr. Katona Lajos Tamás
