A 2026-os év lepkéje a nagy tűzlepke (Lycaena dispar)
Nevének megfelelően szárnyainak felszíne ragyogó tűzpiros. Az ivarok színben és méretben is eltérnek és jól megkülönböztethetők. A nőstények kicsit nagyobbak, elülső szárnyait több fekete folt díszíti, melyből a hímeken szárnyanként csak egy-egy található. A nőstények hátulsó szárnyainak alapszíne barnás, míg a hímeké piros. Eurázsiai elterjedésű faj, Európában 3 alfaját ismerjük, melyekből az Angliában élő törzsalak már kipusztult, a Németalföldön élő pedig a kipusztulás szélére került. A hazánkban is élő Lycaena dispar rutilus jelenleg még jelentős elterjedéssel és gyakorisággal bír.
Hazánkban széles körben megtalálható a sík vidéki nedves élőhelyeken, mocsárréteken, patakvölgyekben, vízparti magaskórós társulásokban, öntésterületeken és kaszálókon. A Bakony vidékén is a legkedveltebb tartózkodási helyei a nedves rétek, tocsogók, sásos élőhelyek, ahol a lósóska (Rumex sp.) fajai megtalálhatók, ugyanis ezek a lárvák tápnövényei. A sóskára ragasztott, kis koronához hasonló, fehér petékből kikelő zöld hernyók a levelek fonákján rágnak. Évente általában két nemzedéke repül, azonban kedvező időjárás esetén egy részleges harmadik nemzedék is kifejlődhet. Ez utóbbi szeptember-októberben kel szárnyra, míg az első kettő május-júliusban, illetve július-szeptemberben repül.
A hímek az élőhelyükhöz jelentősen ragaszkodnak, míg a nőstények nagy távolságra is elkóborolnak. Ez utóbbiakkal hegytetőkön, tarlókon és dolomit-sziklagyepek felett is találkozhatunk. Magyarországon védett, Natura 2000-es jelölőfaj, természetvédelmi értéke 50 000 Ft, a Vörös Könyvben és a Nemzeti Biodiverzitás-monitorozó Rendszer programjában is szerepel.
Szöveg: dr. Kutasi Csaba
Fotók: Kovács Attila
