A Bakonyi Természettudományi Múzeum geológia gyűjteményének törzsanyaga az 1903-ban alapított Veszprém Vármegyei Múzeumból származik. Laczkó Dezső, az egykori intézmény első igazgatója 1905-ben ajándékozta a múzeumnak 8 533 darabos triász időszaki őslénytani gyűjteményét. Ennek egyik legfontosabb része a veszprémi Jeruzsálem-hegyen gyűjtött anyag. A lelőhely különös figyelmet érdemel, hiszen az itt talált ősteknős lelet, a Placochelis placodonta JAEKEL sehol másutt nem került elő a világon.
A geológiai gyűjtemény jelentős szerepet játszott többek között a század eleji, Lóczy Lajos által irányított Balaton és környékének kutatásaiban is. Az anyagokat 1924-ig a Vármegyeháza termeiben tárolták, ekkor költöztették át a múzeum újonnan épített épületébe. Laczkó Dezső megkezdte a gyűjtemény leltározását, de ennek befejezésében meggátolta 1932-bekövetkezett hirtelen halála.
1941 és 1948 között Darnay-Dornyay Béla volt a gyűjtemény őre és fejlesztője, felelős munkája nyomán a II. világháborút is szerencsésen átvészelte a reá bízott anyag. 1950-től Vígh Gusztáv geológus kezelte a geológiai kollekciót, és folytatta a Laczkó Dezső által elkezdett leltározást. Folyamatosan gyarapította a gyűjtemény harmad- és negyedkori anyagát is, nevéhez fűződik a dudari eocén és a várpalotai miocén őslénytani anyag nagy részének begyűjtése. A politikai és közigazgatási változásokat jelzi, hogy 1951-ben Bakony Múzeummá nevezték át az intézményt. Vígh Gusztáv 1956-ban, a gyűjtemény gerinces anyagának meghatározása után megvált az intézménytől, és a budapesti Magyar Földtani Intézet munkatársa lett. A múzeum gyűjteményei folyamatosan bővültek és egyre nagyobb kihívás jelentett elhelyezésük. Helyhiány miatt 1956-ban az akkor már jelentős geológia gyűjtemény Tihanyba került, ahol 9 szekrényben tárolták.
1962-ben alapították meg a Veszprém Megyei Múzeumi Igazgatóságot, még ebben az évben indul útjára a Papp Jenő nevéhez fűződő „A Bakony természeti képe” kutatóprogram is. Ettől kezdve külső kutatók is bekapcsolódtak a gyűjtemények fejlesztésébe és tudományos feldolgozásába. A számos közreműködő közül kiemelkedik Horváth Ernő, Bubics István és Badinszky Péter munkássága. Horváth Ernő a kovásodott fatörzsek és növénymaradványok gyűjtésében és feldolgozásában szerzett érdemeket. Bubics István a kőzet és őslénymaradványok, kiemelten a várpalotai Szabó-féle homokbánya fosszíliáinak gyűjtésével gyarapította a múzeum anyagát. Badinszky Péter számos kőzetet és ősmaradványt gyűjtött, különösen a triász képződményekre volt figyelemmel. A tudományos feldolgozásban nemzetközileg elismert szakemberek is részt vettek, így a júra időszaki ammoniteszek vizsgálatát Géczy Barnabás professzor végezte.
1971-ben Mihály Sándor paleontológus és felesége, Mihályné Gombos Ildikó geológus technikus folytatta a gyűjtemény feldolgozását és rendezését. Közel 15 éves munkájuk gyümölcse a Bakony Természettudományi kutatásának eredményei c. periodika 17. száma (A Bakonyi Természettudományi Múzeum gyűjteményének ősmaradvány-katalógusa, 1986), amely a katalogizált gyűjteményt egységes leltári számokkal szerepelteti.
A veszprémi Bakony Múzeum természettudományi osztálya 1972-ben Zircre költözött, és Bakonyi Természettudományi Múzeum néven a Ciszterci rend épületében nyert elhelyezést. A geológia gyűjteményt a Tihanyból 15 év után visszakerült veszprémi, a keszthelyi Balaton múzeumi, valamint Kocsis Lajos gyűjteménye alkotta. Ez utóbbi egy részét 1990-ben az akkor létrehozott sümegi Kisfaludy Múzeumba szállították, ahol azóta önálló tárlatban látható.
Az új zirci intézmény első geológusi státuszát 1985. augusztus 20-tól Futó János töltötte be, egyik feladata a geológia és földtudományokkal foglalkozó Bakony-kutatók irányítása volt. 1989-től igazgatóhelyettesként, majd 1992 és 2002 között a múzeum igazgatójaként tevékenykedett. 1993-ban a Bauxitkutató Vállalat megszűnése következtében sikerült térítésmentesen átvenni a több 100 000 db mintákat tartalmazó mintagyűjteményüket, melyeket Pénzesgyőrben raktároztak el. 1992-től 2000-ig a geológiai gyűjtemény kezelésével Keserü Ildikó geológus technikus volt megbízva, aki 2007-től ismételten a gyűjtemény kezelője.
A múzeum egyik legértékesebb lelete 1988-ban – a pulai alginitbányából – előkerült orrszarvú csontváz, amit Dékán Péter talált meg. A lelet mentését Futó János irányította. Azóta is ez az egyetlen épnek mondható ősorrszarvú csontváz Magyarországon.
1990-ben saját és kölcsönkért ásványokból egy időszaki ásványkiállítást hoztak létre „A természet ékszerei” címmel. A nagy sikerre való tekintettel az időszaki gyűjteményből állandó tárlat lett, a kölcsönkért ásványokat a múzeum később megvásárolta.
A Bakony-kutatási program részeként az elmúlt években is számos magánkutató gyarapította a geológiai gyűjteményt. A hegység ásványaiból és őslényeiből értékes és egyedülálló anyagot gyűjtött Berta Tibor, Mozgai Zsolt és Német Tamás. Berta Tibor és Futó János a múzeum Baráti Körének keretében gyűjtőtáborokat szervezett, melynek eredményeként szintén jelentősen gyarapodott az ősmaradvány kollekció. 2000 és 2001 között Bodorkós Zsolt volt a geológiai gyűjtemény kezelője, Németh Tamással együtt gyűjtötte a Bazsi bazaltbánya ásványait. 2001-től 2002-ig Horváth Éva látta el ezt a feladatot. Futó János távozása után, 2002 és 2003 között Kondorossy Szabolcs volt a Bakonyi Természettudományi Múzeum geológusa. Rövid tartózkodása alatt megkezdte a gyűjtemény rendezését.
2003-tól Katona Lajos Tamás az intézmény geológusa. Elkezdte a gyűjtemény általános revízióját és a digitális adatbázis előkészítését. 2006 nyarán vezetésével tárták fel a Csajág községet elkerülő út építkezésének híres mamutleleteit. 2004-ben elvégezte az 1988-as orrszarvú letet konzerválását és 16 év után láthatóvá vált a nagyközönség számára is a pulai orrszarvú. 2003-tól kezdődően robbanásszerűen megindult a geológiai gyűjtemény középső- és késő-miocén ősmaradványainak gyarapodása. 2012-ben megtörtént az addig gyűjtött középső-miocén ősmaradványok taxonómiai revíziója, amit dr. Kókay József végzett el.
2013-tól a Magyar Természettudományi Múzeum Bakonyi Természettudományi Múzeumának geológiai gyűjteménye 3 fő egységből épül fel. Az első a kőzet- és őslénytani gyűjtemény, ami a gyűjtemény törzsanyagát képezi. Nyilvántartási rendszere: egyedi. A gyűjtemény nagysága: kb. 85 000 db. A másik fő egység a 2013-ban felállított rétegtani gyűjtemény, ami szintén őslénytani és kőzettani agyagokat tartalmaz. Nyilvántartási rendszere: szekrénykataszter. A gyűjtemény nagysága: 742 tétel. A harmadik (legnagyobb) fő egysége a geológiai gyűjteménynek a fúrómag gyűjtemény. Ezt a kollekciót egy külön erre a célra vásárolt mintatárban helyezték el 1993-ban. A gyűjtemény 8100 darab fúrásnál is több minta anyagát tartalmazza. A mintavételek gyakorisága többnyire 10 cm-ként, maximum 5 méterenként történt. Nyilvántartási rendszere: szekrénykataszter. A gyűjtemény becsült nagyság: min. 600 000 db, ebből feldolgozva 2014-ig kb. 4000 db.
A gyűjtemény kialakításában résztvevő fontosabb kutatók:
- dr. Badinszky Péter
- Berta Tibor
- Bubics István
- Darnay-Dornyay Béla
- dr. Frech Miklós
- Horváth Ernő
- Kocsis Lajos
- Kövecses-Varga Lajos
- Laczkó Dezső
- Mozgai Zsolt
- dr. Vígh Gusztáv
Dr. Badinszky Péter, geológus
(1943. 04. 21. - 1996. 11. 17.)
1943. április 21-én született Veszprémben, 1967-ben Budapesten diplomázott geológusként az Eötvös Lóránd Tudományegyetemen. Először a Magyar Állami Földtani Intézetben dolgozott, ahol a paleozós és triász képződmények kutatása és vizsgálata mellett a távlati földtani kutatások szervezésével, azok műszaki ellenőrzésével foglalkozott. 1968-ban csatlakozott a Bakonyi Természettudományi Múzeum által szervezett "A Bakony természeti képe" kutatási programhoz és ennek keretében 1977-ig adott le kutatási jelentéseket. 1969-től a Földmérő és Talajvizsgáló Vállalat kutatási tevékenységébe kapcsolódott be. Ekkor kavics- és cementipari kutatásokkal foglalkozott.
1971-től, az ÉVM Földtani Szolgálatának munkatársa, majd főgeológusa, 1987-től a szolgálat megszűnéséig vezetője. E szervezet keretében a teljes hazai és nemzetközi építőanyagipari kutatások meghatározó személyisége. A kavics-, cement- és mészipar, a kőbányászat, a finom- és durvakerámiaipar, az üvegipar kutatásainak szervezésével és irányításával foglalkozott. Részt vett a nyersanyagkutatásban is. 1975-ben a Budapesti Műszaki Egyetemen építőipari és építésföldtani szakmérnöki képesítést szerzett, majd egyetemi doktori disszertációját is itt védte meg 1981-ben.
1990-ben alapítója, majd haláláig főmunkatársa a Geohidroterv Kft.-nek, ahol nyersanyagkutatási munkák mellett, környezetföldtani vizsgálatokkal is foglalkozott. 1992-től a Környezetgazdálkodási Intézet főmunkatársa. Részt vett szennyeződésérzékenységi felmérésekben, hulladék-lerakóhelyek kijelölésének földtani megalapozásában, a talajt és a talajvizet ért szennyeződések okozta károk felmérésében és elhárításában.
Szakmai munkája mellett ásványgyűjtéssel foglalkozott, több, mint három évtizedes gyűjtőtevékenysége nyomán értékes magángyűjteményt hozott létre. Aktívan részt vett az Ásványgyűjtő Szakcsoport tevékenységében, melynek a 70-es és 80-as években vezetőségi tagja volt. Az oktatást és ismeretterjesztést is a szívén viselte, több száz hazai iskolába juttatott el ásvány- és kőzetgyűjteményt, ezzel segítve oktatási munkát. E tevékenységéért 1983-ban miniszteri kitüntetésben részesült.
Szakmai és társadalmi szervezeti tagságok: Központi Földtani Hivatal (KFH) kereteiben működött Országos Ásványvagyon-gazdálkodási és -védelmi Tanács (OÁB), SZTE Környezetvédelmi Munkabizottsága, Magyarhoni Földtani Társulat Gazdaságföldtani-környezetföldtani Szakosztály (vezetőségi tag a 80-as években).
Kitüntetések: miniszteri-államtitkári kitüntetések: 1973, 1974, 1983 és 1988., A Földtani Kutatás Kiváló Dolgozója: 1976 és 1986., KFH elnöki elismerés a "Nagy és különösen értékes nyersanyagok kutatatásáért":1987.
Badinszky Péter főbb munkássága
"A Bakony természeti képe" kutatási program jelentései:
1968: Őslénytani és földtani megfigyelések a veszprémi karni képződmények rétegsorában
1970-1971: Adatok a bakonyi felsőtriász mikrofauna ismeretéhez
1972: Adatok a Bakony-hegységi felsőtriász mikrofauna ismeretéhez
1972-1974: A zirci Bakonyi Természettudományi Múzeum földtani gyűjteményének rendezése, bővítése. Földtani szempontból védelemre érdemes kisebb feltárások kutatása a Bakonyban.
1975-1977: A Bakonyi Természettudományi Múzeum geológiai gyűjteményének fejlesztése és rendezése.
Tudományos publikációk:
Badinszky Péter - Bohn P. 1969: A Paskál-malmi termálkút - Földtani Kutatás 1969. 2.
Badinszky Péter, 1973: A Veszprém környéki felsőkarni fődolomit üledékföldtani vizsgálata - Veszprém megyei Múzeumok Közleményei 12 k.
Badinszky Péter, 1973: Újabb őslénytani és földtani megfigyelések a veszprémi karni képződmények rétegsorában - Veszprém megyei Múzeumok Közleményei 12. k.
Badinszky Péter, 1974: A karbonátos kőzetek építőipari földtani nyersanyagkutatásának jelentősége és és célkitűzései - A Magyarhoni Földtani Társulat Kiadványa
Badinszky Péter, 1974: Veszprém centrális részének felsőtriász képződményei - Kirándulásvezető az MFT Vándorgyűlés résztvevőinek
Badinszky Péter, 1975: Száradási repedések a veszprémi karni márgaösszletben - Veszprém megyei Múzeumok Közleményei
Badinszky Péter, 1977: Az építőanyaipari gazdaságföldtani helyzete - Földtani Kutatás 2-3. k.
Badinszky Péter, 1978: Adatok a bakony-hegységi felsőtriász mikrofauna ismeretéhez - Veszprém megyei Múzeumok Közleményei 13. k.
Badinszky Péter, 1978: A geológia szerepe a környezetvédelemben - Földtani Kutatás 3-4. k.
Badinszky Péter, 1978: Magyarország komplex építőipari (kerámiaipar) agyagkataszterezése - Az Építésügyi Tájékoztató Központ Kiadványa
Badinszky Péter, 1978: A rekultiváció nyersanyagkutatási és bányaföldtani feladatai - Az Építésügyi Tájékoztató Központ Kiadványa
Badinszky Péter, 1978: Az ÉVM Földtani Szolgálat közreműködése a kőbányászat fejlesztésében - Műszaki Tervezés 7. k.
Badinszky Péter, 1978: Cementipari nyersanyagok kutatásintenzitásának változásai a kondíciók függvényében- Szilikáttechnika 5. k.
Badinszky Péter, 1978: A kőbányaipar távlati fejlesztésének földtani és nyersanyagkutatási szempontjai - Kő- és Kavicsipari Szakmai Tájékoztató 3-4. k.
Berta Tibor biológia-rajz tanár
(1955.05.14. -)
Göllében született. 1973-ban érettségizett Kaposváron a Táncsics Mihály Gimnáziumban. 1980-ban szerzett diplomát a Pécsi Tanárképző Főiskola biológia-rajz szakán, ahol megkedvelte a botanikát és a természetjárást.
Ez után hét évig a Baranya megyei Borjádon élt a Villányi-hegység szomszédságában. Itt gyűjtött először fosszíliákat.
1987 óta él Veszprémben. A Báthory István Általános Iskola tanáraként került kapcsolatba a Bakonyi Természettudományi Múzeummal és a Bakony-kutatással. Több éven át a Balaton környéki pannon üledékkel foglalkozott, melynek faunájából jelentős gyűjteményt állított össze. Miocén korú lelőhelyeket is kutatott a megyében, elsősorban Bánd és Herend környékén.
Berta Tibor főbb munkássága
"A Bakony természeti képe" kutató program jelentése:
1993-1995: Veszprém környéki ősmaradvány lelőhelyek feltárása, a régiek felülvizsgálata
1996: Fosszíliagyűjtés a Herendi-medencében és a Balaton-felvidéken
1998-1999: Felső-pannóniai rétegek és faunájuk a Bakony DK-i peremén
2005: Bánd (Veszprém m.) templom DK. 200m. terület faunakutatása Ad 10957-2005
Bubics István, geológus, keramikus
(1933.08.27.-)
Keszthelyen született, szülei: Bubics Ferenc (asztalos, kárpitos), Bukovics Mária. Felesége: Futó Ilona, gyerekei: Ágnes (1962), Ilona (1966), István (1967). 1939-43 között elemi, 1943-tól 1947-ig polgári iskolába járt Keszthelyen. 1948-tól 1951-ig vas-és fémesztergályosnak tanult Miskolcon, majd 1953-ban szakérettségit tett Debrecenben. 1960-ban az ELTE TTK geológus szakán diplomázott. Nagybátyjától cipésznek tanult, a háború után pék is volt. 1960-tól 1968-ig Balatonfüreden dolgozott az Urán Kutató Intézetben, ahol kutató geológus, csoportvezető, majd osztályvezető volt. 1968-1974 között az Országos Földtani Kutató és Mélyfúró Vállalat Várpalotai Egységének értékelő geológusa és osztályvezető volt. Közben 1969-től 1974-ig a Metró kutatási és értékelési program munkatársa volt, majd 1974 és 1982 között a Metró Beruházási Vállalatnál volt osztályvezető és mérnök-geológus. Részt vett az É-D-i metró építésében is. 1982-től 1984-ig a budapesti Bauxit Kutató Vállalat kutatásirányító geológusa volt Balatonalmádiban. 1984-től 1992-ig önálló kutató, 1992-től nyugdíjas. 2001-től szaktanár a Művészeti Iskolában, Várpalotán. 1974-től keramikus, kiállításai voltak Budapesten, Százhalombattán, Várpalotán, Ajkán, Inotán, Tapolcán és Horvátországban. Tagja a Magyar Honi Földtani Társulatnak és a Szabad Képző- és Iparművészeti Társaságnak. Hobbija az oktatás, kirándulás, kerámiakészítés, foglalkozott festészettel, de érdekli a repülőgép-modellezés és a barlangászat is. Bejárta az Aggteleki cseppkőbarlangot, a Jósvafői-barlangot és a barlang felfedezőivel együtt a Béke-barlangot is. 1980-ban Kiváló Munkáért Érdemérmet kapott a Metró földtani kutatásáért. 2003-ban Thuri Díjjal tüntették ki 16 éves oktató-nevelő munkájáért és színvonalas iparművészeti kiállításaiért.
Bubics István főbb munkássága
"A Bakony természeti képe" kutató program jelentése:
1963: A Balaton-felvidéki paleozoikum geológiai újravizsgálata (Majoros Györggyel és Ség Lászlóval)
1964: A Balaton-vidéki paleozoikum geológiai újravizsgálata
1965-1967: A Balaton-felvidék metamorf képződményeinek földtani, ásvány-kőzettani és geokémiai vizsgálata
1968: A Balaton-felvidék metamorf képződményeinek földtani és kőzettani vizsgálata
1969: A polgárdi-szabadbattyáni terület ércföldtani térképezése, tanulmányozása
1969: A Bakonyi Múzeum kőzettani-őslénytani gyűjteményének rendezése
1970: A Csetény-dudari kőszénmedence földtani és ősföldrajzi vázlata az új kutatások alapján
1971: Veszprém megye építőipari nyersanyagai
1972-1973: Veszprém megye építőipari nyersanyagainak kutatása
1974: A diszeli bazalt földtani-kőzettani vizsgálata
1975-1976: A diszeli Halyagos-hegy bazaltjának földtani vizsgálata
1977-1978: A várpalotai Szabó-bánya védett területének faunisztikai feldolgozása
1979: A tapolcai miocén mészkőképződmények
1980: A várpalotai Szabó-bánya védett területének faunisztikai feldolgozása
1981-1983: A várpalotai miocén (Szabó-féle) homokbánya rétegtani feldolgozása
1986: Földtani kutatások Jásd és Dudar térségében
1987: A szápári oligocén barnakőszén vizsgálata
1988: Az Északi-Bakony előtér eocén és oligocén kori kőszénképződésének földtana
Tudományos publikációk:
Szádeczky-Kardoss Elemér - Bubics István - Juhász Á. Oravecz J. Pantó G. Szepesházy K. 1967: Metamorphose in Ungarn - Acta Geologica (Akadémiai Kiadó, Budapest)
Bubics István, 1973: Veszprém megye építő- és építőanyag-ipari földtani nyersanyagai - A Veszprém megyei Múzeumok Közleményei 12. szám (Veszprém)
Bubics István - Bóna József - Nyirő Réka, 1975: 1968-74 mélyített metró fúrások földtani és őslénytani eredményei és rétegtani problémái - Mérnökgeológiai Szemle (Budapest)
Bubics István - Vajda Pál, 1978: A Marx-tér és az Élmunkás tér közötti metrószakasz építésföldtani, mérnökgeológiai ismertetése - Mérnökgeológiai Szemle (Budapest)
Bubics István, 1977: A Balaton-felvidék metamorf képződményeinek földtani-kőzettani felépítése - A Bakony természettudományi kutatásának eredményei X. (Zirc)
Bubics István, 1979: újabb felsőkarni Megalodontida lelőhely a Bakony hegységben. - A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 14. szám (Veszprém)
Bubics István, 1980: Budapesti metróépítés földtani eredményei - Mérnökgeológiai Szemle, 21. szám (Budapest)
Bubics István, 1980: Megemlékezés dr. Jugovics Lajosról, a dunántúli bazaltok kutatójáról (1887-1975) - A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 15. szám (Veszprém)
Bubics István, 1980: A diszeli Halyagos-hegy bazaltjának földtani vizsgálata - A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 15. szám (Veszprém)
Bubics István, 1980: Római és középkori kőfaragványok petrográfiai vizsgálata - A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 15. szám (Veszprém)
Bubics István, 1985: A Várpalotai Szabó-féle homokbánya természetvédelmi terület tudománytörténeti áttekintése - Folia Musei Historico-Naturalis Bakonyiensis A Bakonyi Természettudományi Múzeum Közleményei 4. szám. (Zirc)
Felhasznált irodalom:
Balogh Lajos 2002: Horváth Ernő - Magyar Múzeumi Arcképcsarnok Főszerkesztő: Bodó Sándor, Viga Gyula
Bauer Norbert, Kenyeres Zoltán (szerk.) 2002: 40 éves "A Bakony természeti képe" kutatási program
Gyulai Ferenc, 1999-2000: In memoriam Frech’ Miklós - Botanikai Közlemények 86-87 kötet.
Puzder Tamás, 1996: Dr. Badinszky Péter emlékezete - Földtani Közlöny (1996) 126/4. kötet.
Gyulai Ferenc, Kópházi Ferencné, 2002: Frech’ Miklós - Magyar Múzeumi Arcképcsarnok Főszerkesztő: Bodó Sándor, Viga Gyula
Kópházi Ferencné, Kövesdi Mónika, Nagy István Zoltán, Németh József, 2002: Darnay-Dornyay Béla - Magyar Múzeumi Arcképcsarnok Főszerkesztő: Bodó Sándor, Viga Gyula
Kópházi Ferencné, Nagy István Zoltán, 2002: Laczkó Dezső - Magyar Múzeumi Arcképcsarnok Főszerkesztő: Bodó Sándor, Viga Gyula
Kópházi Ferencné, Siposs Zoltán: Emlékezés Vígh Gusztávra
Tóth Sándor, 1976: A hatodik Bakonykutató Ankét - Bakonyi Természettudományi Múzeum kiadványa
Mihály Sándor, Mihályné, Gombos Ildikó, 1986: A Bakonyi Természettudományi Múzeum gyűjteményének ősmaradvány-katalógusa - A Bakony természettudományi kutatásának eredményei 17. (Zirc)
Darnay-Dornyay Béla, történelem-földrajz tanár
(1887. 03. 25. - 1965. 04. 05.)
1887. március 25-én született Keszthelyen, 1910-ben szerzett történelem-földrajz szakos tanári diplomát a piarista rend budapesti tanárképzőjében. 1910-ben szentelték pappá, egy évvel később belépett a piarista rendbe, majd 1913-ban geológus bölcsészdoktori oklevelet szerzett. Geológusként kezdte pályáját, a Rózsahegy környéki hegyekben előforduló triász képződmények kutatásával foglalkozott. 1910 és 1921 között a piarista rend rózsahegyi, veszprémi, majd magyaróvári gimnáziumaiban tanított. Emellett a Veszprémi Múzeum természetrajzi osztályán, majd Magyaróváron múzeumi őrként tevékenykedett.
1921-ben kilépett a rendből. Ezt követően Budapesten az Ampelológiai Intézetben, majd a Gombászati Állomáson dolgozott kutatóként. 1923-tól 1939-ig a Salgótarjáni reálgimnázium tanára volt. 1939-től a Keszthelyi Múzeum munkatársa, majd 1941 és 1948 között nyugdíjazásáiga múzeum igazgatója volt. Igazgatósága alatt múzeumi értesítőt jelentetett meg. Létrehozta a Balaton Múzeumi Füzetek c. sorozatot, melyekben rövid közlemények jelentek meg. Szerkesztette a Salgótarjáni Könyvek c. sorozatot és a Keszthelyi értesítőt is. 1949-ben megvonták a nyugdíját ezért 1952 és 1954 között a Magyar Állami Földtani Intézetben geológusként dolgozott. 1963-ban rehabilitálták.
Múzeumalapítóként 1912-ben, rózsahegyi tartózkodása alatt hozta létre a Liptó Vármegyei Múzeumot. Munkássága során szerteágazó tevékenységet folytatott, foglalkozott geológiával, hidrológiával, barlangkutatással, botanikával, műemlékkutatással és -védelemmel, ismertette neves külföldi kutatók utazásait. Ismeretterjesztő munkája során helytörténeti tanulmányokat, útikalauzokat írt. Ellátta a Magyar Kárpát Egyesület alelnöki és a salgótarjáni Balassa Bálint Irodalmi és Művészeti Társaság elnöki tisztét. 1964-ben az ELTE aranydiplomása és Tata város díszpolgára lett.
dr. Darnay-Dornyay Béla főbb munkásságai
"A Bakony természeti képe" kutató program jelentése:
1963: A Bakony természettudományi kutatásának áttekintő története, bibliográfiája
1963: A Bakony állatvilága az évszázadok tükrében
1964: A Bakony természettudományi kutatásának áttekintő története
Tudományos publikációk:
Darnay-Dornyay Béla, 1913: Rózsahegy környékének földtani viszonyairól (Budapest)
Darnay-Dornyay Béla, 1914: Tata-Tóváros néprajzához (Tata)
Darnay-Dornyay Béla, 1918: A herendi porcelán műipartelepeiről (Veszprém)
Darnay-Dornyay Béla, 1925: Tata-Tóváros hőforrásai és közgazdasági jövőjük (Tata)
Darnay-Dornyay Béla, 1925-26: Rómer Flóris madártani adatai a Bakonyból - Aquila 32-33
Darnay-Dornyay Béla, 1926: Veszprém és környékének részletes kalauza - Részletes helyi kaluzok 10. (Budapest)
Darnay-Dornyay Béla, 1927: Pápa és környékének részletes kalauza - Részletes helyi kaluzok 11. (Budapest)
Darnay-Dornyay Béla, 1929: Salgótarján és Karancs-Medves vidék részletes kalauza (Salgótarján)
Darnay-Dornyay Béla, 1930: Fellenthali Fellner Jakab tatai építőművészről (Budapest)
Darnay-Dornyay Béla, Vigyázó János, 1934: Balaton és környéke részletes kalauza (Budapest)
Darnay-Dornyay Béla, 1935: Készhely végvár a törökvilágban (Keszthely)
Darnay-Dornyay Béla, 1936: Régi tatai várképek (Tata) - Ikonográfiai tanulmány
Darnay-Dornyay Béla, 1937: A dió őshonossága a Balaton vidékén (Tapolca)
Darnay-Dornyay Béla, 1937: Bronzkori urnaleletek és egyéb régiségek Gyenesdiáson (Keszthely)
Darnay-Dornyay Béla, 1941: Egregy Árpád kori temploma (Keszthely)
Darnay-Dornyay Béla, 1943: Képes ábrázolások a Balatonról és vidékéről (Budapest)
Darnay-Dornyay Béla, 1944-47: Néhány régi madártani adat a Bakonyból - Aquila 51-54.
Darnay-Dornyay Béla, 1947: A Sió csatorna története (Siófok)
Darnay-Dornyay Béla, Zákonyi Ferenc, 1954, 1964: Somló. Útikalauz (Budapest)
Darnay-Dornyay Béla, 1955: Bakony útikalauza (Budapest)
Darnay-Dornyay Béla, Zákonyi Ferenc, 1955: Balaton-felvidék. Útikalauz (Budapest)
Darnay-Dornyay Béla, 1956-57: A Bakony madárvilágához - Aquila 63-64.
Darnay-Dornyay Béla, 1957: Balaton útikalauz (Budapest)
Darnay-Dornyay Béla, 1963: Nagyvázsony és környékének útikalauza (Veszprém)
Kópházi Ferencné, Kövesdi Mónika,
Nagy István Zoltán, Németh József, 2002 nyomán
dr. Frech Miklós, archeobotanikus
(1931. 11. 17. - 1997. 03. 25.)
1931. 11. 17-én született Battonyán, 1955-ben Szegeden szerzett biológia-kémia szakos tanári diplomát a József Attila Tudományegyetem Természettudományi Karán. Ezt követően három évig tanárként dolgozott Kiskunmajsán, ahol jelentős néprajzi és helytörténeti anyagot gyűjtött össze. Ez képezte az alapját a kiskunmajsai helytörténeti gyűjteménynek.
1959 őszén helyezték át a keszthelyi Balaton Múzeumhoz. A természettudományos gyűjtemény kezelésén kívül a régészeti növénytani kutatómunka megindítása is feladata volt. Részt vett a fenékpusztai ásatásokon, a sümegi-, a keszthelyi- és a devecseri járások régészeti topográfiai munkálataiban. A Keszthelyen írt cikkeit már Füzes Miklós néven publikálta. Őslénytannal is foglalkozott. Munkássága nagymértékben hozzájárult a magyar archaeobotanikai kutatás fellendüléséhez. Kidolgozta a hazai régészeti-növénytan alapelemeit, kutatta a növénytani anyag konzerválódásának okait, megoldotta a begyűjtött anyag tárolását és nyilvántartását. A magvak és termések vizsgálata mellett antrakotómiai, xylotómiai és egyéb morfológiai vizsgálatokkal is foglalkozott. Határozókulcsot dolgozott ki a régészeti eredetű szálasanyagok eredetének tisztázására. 1973-ban csatlakozott a Bakonyi Természettudományi Múzeum által szervezett "A Bakony természeti képe" kutatási programhoz.
Doktori disszertációját a fenékpusztai ásatásokon gyűjtött mag- és termésleletek vizsgálataira támaszkodva készítette el, melyet 1977-ben a keszthelyi Agrártudományi Egyetemen védett meg. A "Növényi mag- és termésleletek Magyarországon az újkőkortól a XVIII. századig" c. összefoglaló munkája a Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményeiben jelent meg, ez a dolgozat számos gyűjtőhely növénytani leletanyagát tartalmazza.
1979-ben és 1982-ben tagja volt a Majackoje-Gorodistyét feltáró szovjet-magyar régészeti expedíciónak. Eredményeit az MTA Őstörténeti Munkabizottságában is ismertette. 1990-ben, Mongóliában részt vett a Boro-i régészeti expedícióban. A növényleletek vizsgálatai alapján bizonyította a rómaiak növénytermesztési ismereteinek "apáról fiúra szállását".
Érdeklődési körébe tartozott a Balaton évezredes partvonalváltozásainak kérdése is, először vetette fel az egykori Balaton-parti ligeterdők létét. Művelődéstörténettel is foglalkozott, kállítást rendezett és társszerzője volt a "125 éves balatoni gőzhajózás", valamint a "Georgikon 125" c. könyvnek. Ez utóbbiban a mezőgazdasági szakoktatás múltjával foglalkozott.
1983-tól a keszthelyi Helikon Kastélymúzeum múzeumi és könyvtári vezetője, majd az egykori hercegi kertészet felújítási munkálatait irányította. 1991-től, nyugdíjasként vett részt a kastélymúzeum parkjának rekonstrukciós munkálataiban. Kiemelkedő jelentőségű a Kárpát-medence földművelésének kezdeteivel foglalkozó dolgozata is.
Egyesületi tagságok: MTA Magyar Őstörténeti Munkabizottsága, Magyar Biológiai Társaság. Élete során sok kiállítás rendezésében vett részt, munkájának elismeréseként 1993-ban Móra Ferenc díjjal tüntették ki.
dr. Frech’ Miklós főbb munkássága
"A Bakony természeti" képe kutató program jelentése:
1973: Archaeobotanikai kutatások a Balaton-felvidéken
Tudományos publikációk:
Füzes Miklós, 1963: A vörsi longobard temető növényleletei - Veszprém megyei Múzeumok Közleményei 1.
Füzes Miklós, 1964: A jutasi és ősküi avarkoritemetők növényleletei - Veszprém megyei Múzeumok Közleményei 2.
Sági K., Füzes Miklós, 1966: A keszthelyi-öböl regressziós jelenségei - Veszprém megyei Múzeumok Közleményei 5.
Sági K., Füzes Miklós, 1966: A régészeti növénytan alapelemei és néhány módszertani kérdése - Múz. Módsz. ÚtmutatóFüz. 5.
Sági K., Füzes Miklós, 1967: Régészeti és archaeobotanikai adatok a pannóniai kontinuitás kérdéséhez - Agrártört. Szemle 9.
Sági K., Füzes Miklós, 1973: Újabb adatok a Balaton 1863 előtti vízállás tendenciáinak kérdéséhez - Somogy megyei Múzeumok Közleményei 1.
Füzes Miklós, 1977: A növénytermesztés kezdete hazánkban, különös tekintettel a fenékpusztai növényleletekre - Doktori disszertáció Keszthely
Füzes Miklós, 1977: A nagyszentmiklósi kincs növényábrázolásairól. - A nagyszentmiklósi kincs. Szerk.: László Gy., Rácz I. Budapest.
Füzes Miklós, 1990: A földmívelés kezdeti szakaszának (neolitikum és rézkor) növényleletei Magyarországon (Archaeobotanikai vázlat) - Tapolcai Városi Múzeum Közleményei 1.
Füzes Miklós, 1991: A Dunántúl korai növénytermesztése és növényleletei. A Starčevo kultúra és a "Tapolcai csoport" - Bibliotheca Musei Tapolcensis 1.
Gyulai Ferenc és Kópházi Ferencné, 2002 nyomán
Kocsis Lajos (bányász, "betanított szakmunkás")
(1909. 05. 31. -2004. 09. 23.)
1909. május 31-én született Sümegen. 6 elemi iskola után édesapjával dolgozott a helyi kőbányában. Ekkor kezdte összegyűjteni a kőbányában található fosszíliákat. Gyűjteményével felhívta magára a szakma figyelmét.
1957-től az Országos Földtani Intézet foglalkoztatta, mint betanított szakmunkást. Számos kutató mellett is dolgozott, mint pl. Noszky Jenő, Fülöp József, Géczy Barnabás, Vértes László.
Az 1950-es évek végétől indult egy több évtizedes kutatóprogram, aminek a célja volt a Bakony hegység geológiájának részletes megismerése. A Kocsis Lajos által vezetett csoport feladata volt, hogy elkészítse ezeket a kutatóárkokat és gödröket - így közvetlenül vizsgálhatóvá váltak a földtörténeti múlt eseményeinek nyomát rejtő, egymásra települt rétegek.
Ennek a kutatási programnak a része volt a sümegi Mogyorós domb részletes vizsgálata is, amivel 1960-tól őt bízták meg. Ekkor találta meg az őskori kovakő bányát. 1963-tól szintén a Mogyorós domb kutatása során találta meg egy Senonemys sümegiensis ősteknős páncélját, ami nemcsak, hogy új faj, hanem új nemzetségbe is kellett sorolni.
1973-ban ismét egy fontos és nélkülözhetetlen paleobotanikai lelőhelyet talált Balatonszentgyörgyön az ottani agyagbányában. Ez évben a Földtani Kutatás Kiváló Dolgozója. 1982-től verseket ír. 1993-ban a sümegi önkormányzat Ramstetter díjban részesítette. 1995-ben verseskötete jelent meg.
Tóth Tamás és Futó János nyomán
Kocsis Lajos főbb munkássága
"A Bakony természeti képe" kutató program jelentése:
1964: Sümeg és tág környékének, továbbá a Bakony geológiai emlékeinek gyűjtése
Egyéb publikációk:
Kocsis Lajos, 1995: A kőtől a szóig - Sümegi Írások 6. (Sümeg)
Kövecses-Varga Lajos, földrajztanár
(1957. 10. 31.-)
1957-ben Lovászpatonán született, majd a szegedi tudományegyetemen szerzett tanári diplomát. Az egyetem elvégzése után két évig tanított, de már minden szabadidejét az ásványgyűjtésnek szentelte. A hazai lelőhelyek mellett a Felvidék és Erdély működő és már bezárt bányáiban is gyűjtött.
Gyűjtőszenvedélye eredményeként mára hazánk legismertebb és legszebb magángyűjteményét hozta létre. Az államilag védett gyűjtemény tízezernél is több ásványa közül, 1986 júniusa óta Siófok centrumában a kollekció mintegy 3000 darabja látható. Az ásványmúzeumban, 5 teremben és 54 vitrinszekrényben Magyarország, a Nagyvilág, a Felvidék, Kapnikbánya és egyéb erdélyi ásványok vannak kiállítva. Ezek között több etalonpéldány is található (pl.: kochsándorit), melyek szintén a múzeum egyedülállóságát tükrözik. Kövecses-Varga Lajos gyűjteménye az ásványok szépségét, értékét és ritkaságát tekintve a legnagyobb és legszebb magángyűjtemény Közép-Európában.
A Bakonyi Természettudományi Múzeumban 1990-ben megnyitott, "A Kárpát-medence ékszerei" című kiállítás ásványainak nagy része is az ő gyűjteményéből származik.
Laczkó Dezső, piarista földrajztanár
(1860. 07. 22. - 1932. 10. 27.)
1860. júl. 22-én született Trencsén, 1886-ban a budapesti tudományegyetemen földrajz-természetrajz szakon szerzett tanári oklevelet. 1877-ben belépett a piarista rendbe, 1885-ben szentelték pappá. Először Privigyén, Debrecenben, majd Kecskeméten tanított. 1888-tól Veszprémben élt, ahol a piarista gimnázium tanára, később 1912 és 1918 között igazgatója volt. Tanári munkája mellett tudományos kutatással is foglalkozott.
1895-től tevékenyen vett részt a Bakony geológiai feltárásában, bekapcsolódott a Balaton és környékének kutatásába is. Gyűjtései közül kiemelkedik a veszprémi Jeruzsálem-hegy felső triászkori márgájában talált ősteknős lelet, melyet Otto Jaekel berlini paleontológus Placochelys placodonta néven írt le. A Balaton sorozatban megírta Veszprém környékének geológiáját. A hazai ásványvagyon feltárásában is jelentős kutatásokat végzett, nagy szerepe volt az eplényi bauxit- és mangánérc feltárásában is.
Részt vett Déchy Mór utolsó kaukázusi kutatóútján, amelyről jelentős kövületgyűjteménnyel tért haza. Tudományos eredményei Déchy Kaukázus (1907) c. könyvének 3. kötetében találhatók. Régészettel is foglalkozott, nevéhez fűződik a Nemesvámos határában fekvő Baláca-pusztai római villa felfedezése 1904-ben.
A Veszprém Megyei Múzeumi és Könyvtári Egylet 1903-ban kinevezte a Veszprém Vármegyei Múzeum első igazgatójának. 1904-ben nyitották meg az első kiállítást, amelyen a vármegye geológiai, régészeti és néprajzi értékeit mutatták be. A múzeum új épületét 1925-ben adták át. Egyesületi, szakmai tagságok: bécsi Földtani Intézet, Magyarhoni Földtani Társulat, Magyar Földrajzi Társaság, Országos régészeti Társulat, Műemlékek Országos Bizottsága, Balatoni Szövetség, Királyi Magyar Természettudományi Társulat, Szent István Akadémia rendes tagja (1927). Emlékét a róla elnevezett veszprémi múzeum és a város határában fakadó forrás őrzi.
Laczkó Dezső főbb munkássága
Tudományos publikációk:
Laczkó Dezső, 1885: A gerinces állatok csontrendszerének fejlődése. Debrecen, 1885.
Laczkó Dezső, 1907: Geológiai jegyzetek a Kaukázusból. -DÉCHY Mór Kaukázus c. munkájában. (Budapest)
Laczkó Dezső, 1908: A veszprémi Szentbenedekhegy története. (Veszprém)
Laczkó Dezső, 1909: Veszprém városának és tágabb környékének geológiai leírása. - A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei I., 1. rész. Geológiai függelék 1. (Budapest)
Laczkó Dezső, 1912: Római telepnyomok és útirányok Veszprém megye déli részében - A balácai ásatások eredményei (Veszprém)
Laczkó Dezső, 1929: Őstörténeti adatok a Balaton környékéről. (Budapest)
Laczkó Dezső, 1930: A ságvári prehisztorikus ásatások története - Archeológiai Értesítő
Mozgai Zsolt, biológia-földrajz tanár
(1958. 08. 30.-)
1958-ban született Csornán, Győr-Sopron megyében. Apja Mozgai László tanító. Általános iskolai tanulmányait Maglócán és Szanyban végezte, majd a Győr Zrínyi Ilona Gimnáziumba járt, ahol 1976-ban érettségizett. 1981-ben szerzett egyetemi diplomát biológia-földrajz szakos tanárként Debrecenben, a KLTE TTK-n.
Pályafutását az 1981/82-es tanévben kezdte a nagykanizsai Zrínyi Miklós Középiskolai Fiúkollégium kollégiumi nevelőjeként, majd 1982 - 1984 között Pápán, a Bocsor István Középiskolai Kollégiumban volt kollégiumi nevelő. 1982-től 1995-ig biológia-földrajz, egészségtan középiskolai tanár Pápán, a Türr István Gimnáziumban.
1995 és 2002 között TELÉR KFT néven saját vállalkozása volt, amely ásványgyűjtéssel, ásványkereskedelemmel, és ismeretterjesztéssel foglalkozott. 1991-től 2004-ig családi vállalkozásban ásványokat árult a tapolcai Tavasbarlangnál.
1999-től biológia-földrajz, utazás és turizmus, etika középiskolai tanár a pápai Petőfi Sándor Gimnáziumban. 1981-ben megnősült, felesége Mozgainé Hegedüs Hedvig, gyerekeik: Dávid (1983), Márk (1984), Zsófia (1987). Ásványgyűjtő és ismeretterjesztő tevékenységét az egyetemen kezdte ásvány-, kristály- és kőzettani tanulmányokkal az 1976/77 és 1977/78 tanévekben Székiné Fux Vilma professzor és Kulcsár László, Szöőr Gyula, Kozák Miklós tanárok irányításával. Első önkéntes gyűjtőútjára 1977. március 15-én indult Tokaj, Bodrogkeresztúr, Erdőbénye útvonalon. 1976-tól 1979-ig Kanó Mártával együtt készítette "A növények ásványi anyag felhalmozása az alapkőzet függvényében" című TDK munkáját a KLTE TTK ásvány-kőzettani tanszéken. Témavezetőjük: Kozák Miklós, konzulensük: Mátyás Ernő (Ásványbányák Mád, Miskolci Egyetem) volt. Szintén a KLTE TTK ásvány-kőzettani tanszéken írta "A Tokaji-hegység ásványai" című, jeles minősítésű diplomamunkáját 1979 és 1981 között. Témavezetője ismét Kozák Miklós volt. A fotómunkálatokbanIzsáki László segédkezett. 1979-től ásványgyűjtő kört szervezett az egyetem Tótfalusi Sándor Kollégiumában. Havi rendszerességgel gyűjtöttek a Tokaji-hegységben, a Mátrában és három alkalommal a Felvidéken. 1979-ben volt az első közös ásványkiállítása a kollégiumban a kollégiumi gyűjtőtársakkal együtt, amit további közös kiállítások követtek az egyetemi évek alatt: az egyetem előcsarnokában, az egyetem gyakorló gimnáziumában, és a Tóth Árpád Gimnáziumban. Már az egyetemi évek alatt tartott egy ismeretterjesztő előadássorozatot a debreceni középiskolákban az 1980/81 tanévben Izsáki Lászlóval és Jakus Attilkával, amiért tanszékvezetői dicséretben részesültek Székiné Fux Vilmától. Az egyetemi évek után is voltak ásványkiállításai egészen napjainkig. Az általa gyűjtött ásványokat Pápán a Könyvtár előterében, a Mezőgazdasági Szakközépiskola előterében, a Petőfi gimnázium régi és új épületében, a Helyőrségi Klub régi és új épületében (4 alkalommal), a Városi Múzeumban önállóan, a Jókai Mór Művelődési Ház várkastélyépületében a "Lumachella Kollekció" gyűjteményével együtt állították ki. Kiállításai voltak még Mosonmagyaróváron a Kossuth Lajos Gimnáziumban és a "Lumachella Kollekció" gyűjteményével együtt a Városi Művelődési Házban; Győrben a Gyermekek Házában 2 alkalommal önállóan, és az Ifjúsági Házban a "Lumachella Kollekció" gyűjteményével együtt. Ásványait kiállították Zalaegerszegen a gimnáziumban és több alkalommal a Megyei Művelődési Központban, valamint Szombathelyen a könyvtárban, Vasváron a várban, továbbá Nagykanizsán, Ajkán, Szarvason, Kisbéren, Móron, Celldömölkön, Becsehelyen, Bakonyjákón, illetve Papp Bélával és Buzsáki Györggyel együtt Balatonfüreden. Ismeretterjesztő előadásokat és ásványbemutatókat tartott Pápán az iskolák többségében, valamint Tét, Pannonhalma, Szany, Ravazd, Veszprém, Csorna, Celldömölk, Mosonmagyaróvár, Tárnok, Csepel, Dunaújváros, Rácalmás iskoláiban. Az 1980-as évek második felében a pápai JMK keretében ifjúsági ásványgyűjtő kört szervezett, előadásokkal, ásványgyűjtő utakkal Ásványbörzéket szervezett Pápán a Mezőgazdasági Szakközépiskola Kollégiumában, a Türr István Gimnáziumban, és a Helyőrségi Klubban 11 alkalommal; Győrben a Gyermekek Házában (két alkalommal Kövecses-Varga Lajossal), és a Vasutas Művelődési Házban (Makk Tamással, 2 alkalommal). 1982-től részt vesz a Bakony természeti képe kutatóprogramban. Az 1980-as években jelentős gyűjtőmunka eredményeként a zirci Bakonyi Természettudományi Múzeum ásványgyűjteményét ajándék mintadarabokkal gyarapította, évi jelentéseket írt. Jelentős számú darab ajándékozásával gazdagította a múzeum ásványtani kiállításának anyagát a nyitáskor. Szinte az egész Bakonyban gyűjtött ásványokat :Pápa-Tapolcafő, Bóta-kő, Dödrönte, Köves-patak partfal, Ugod, Somberek-völgy, Eplény, Balatonfüred, Dudar, Szentgál, Sümeg, Csesznek, Ganna, Lesenceistvánd, Bakonykoppány, Litér, Márkó, Öskü, Pula, Keszthely, Gyenesdiás, Hegyesd, Várvölgy, Veszprém, Úrkút, Várpalota, Bánta-puszta, Herend, Kislőd, Nyírád, Halimba, Szőc, Iharkút, Fenyőfő, Bakonyoszlop, Kincsesbánya, Iszkaszentgyörgy, Balatonszepezd, Zalahaláp, Bazsi, Karikás-tető, Sümegprága, Badacsonytomaj, Gulács, Tóti-hegy, Mindszentkálla, Uzsabánya, Diszel, Vindornyaszőlős, Nagygörbő. Gyűjtőmunka során a Miskolci Herman Ottó Múzeum ásványtárát ajándék bakonyi mintadarabokkal látta el közel két évtizeden át. A Türr István Gimnázium 350 éves jubileuma tiszteletére a jogelőd bencés gimnázium egykori ásvány-, kőzet- és őslénytani gyűjteményét gimnázium 5 vitrinben elhelyezve felújította, és a gimnázium emeleti előterében kiállította.
Mozgai Zsolt főbb munkássága
"A Bakony természeti képe" kutató program jelentése:
1986-1990: Ásvány-, őslény- és kőzetgyűjtés, geológiai megfigyelések. Ásványlelőhelyek és őslénylelőhelyek felkutatása a Bakonyban
1992: Ásványlelőhelyek, ősmaradványok, ásványok felkutatása és gyűjtése.
Egyéb publikációk:
Mozgai Zsolt, 1981: A Tokaji-hegység ásványai, szakdolgozat (KLTE, Debrecen)
Mozgai Zsolt, 1985: Továbbképzés Veszprém megyében. - Ásványgyűjtő Figyelő 2/3.
Mozgai Zsolt, Kövecses-Varga Lajos (társszerkesztők), 1989-1990: Ásvány- és Őslénygyűjtő Figyelő kiadója és egyes cikkek szerzője (Pápa)
Mozgai Zsolt, 1989: Ásványgyűjtő túraajánlat. Ugod. - Ásvány- és Őslénygyűjtő Hírek. 1/4.
Drabant András - Mozgai Zsolt, 1989: Magyarország ásványlelőhelyeinek topográfiája I. Keszthelyi-hegység, (első rész) - Ásvány- és Őslénygyűjtő Hírek 1/5
Drabant András - Mozgai Zsolt ,1989: Magyarország ásványlelőhelyeinek topográfiája I. Keszthelyi-hegység (második rész), - Ásvány- és Őslénygyűjtő Hírek 1/6
Mozgai Zsolt, 1989: Könyvajánlat: Bányavirágok. Ásványok Magyarországról - Ásvány- és Őslénygyűjtő Hírek. 1/7-8.
Mozgai Zsolt - Drabant András, 1990: Magyarország ásványlelőhelyeinek topográfiája II. Dél-Bakony (első rész), - Ásvány- és Őslénygyűjtő Hírek 2/2
Mozgai Zsolt - Drabant András, 1990: Magyarország ásványlelőhelyeinek topográfiája II. Dél-Bakony (második rész), - Ásvány- és Őslénygyűjtő Hírek 2/3
Mozgai Zsolt - Drabant András, 1990: Magyarország ásványlelőhelyeinek topográfiája II. Dél-Bakony (harmadik rész), - Ásvány- és Őslénygyűjtő Hírek 2/4
Mozgai Zsolt, 1991: A szerencse megismételhető - Avagy újabb gyűjtőút Úrkúton. - Geoda 1.
Mozgai Zsolt - Vincze P. 1987: Túrajavaslat. Földtani kirándulás Tapolcafő környékén. - 1987Ásványgyűjtő Figyelő 3/3.
Drabant András, 1990: Adalékok a Bakony-hegység ásványlelőhelyeihez az 1980-as években. Szakdolgozat témavezetője (társszerzője), (Juhász Gyula Tanárképző Főiskola Földrajzi Tanszék, Szeged)
Drabant András, 1995: Adalékok a Bakony-hegység ásványlelőhelyeihez az 1980-as években. - Pápai Múzeumi Értesítő 5. (Pápa)
Szakáll Sándor (szerk.), 1996: 100 magyarországi ásványlelőhely. Minerofil Kiskönyvtár II. (Magyar Minerofil Társaság, Miskolc 1. kiadás) Mozgai Zsolt cikkei:
Szakáll Sándor (szerk.), 1996: 100 magyarországi ásványlelőhely. 2. kiadás: 2004. Kőország Kiadó és Magyar Minerofil Társaság (Budapest - Miskolc)
Mozgai Zsolt, 2005: Ásványgyűjtő címmel 6. szám erejéig saját kiadású havilap készült elsősorban amatőr ásványgyűjtőknek
Katona Lajos (szerk.), 2005: "Ezerarcú Bakony" A Bakony-hegység természeti értékei (ásványok fejezet) CD
Horváth Ernő, paleobotanikus
(1929. 02. 10. - 1990. 05. 24.)
1929. február 10-én született Aszódon, 1952-ben szerzett biológia-földrajz szakos tanári diplomát a budapesti Eötvös Lóránd Tudomány Egyetemen. Először segédmúzeológusként dolgozott a budapesti Természettudományi Múzeum Növénytárában, majd a Népművelési Minisztérium Múzeumi Főosztályára került. 1953-tól a szombathelyi Savaria Múzeum muzeológusa. A múzeum természettudományi osztályának vezetése mellett 1973-tól Vas megyei múzeumigazgató-helyettes, emellett 1985-86-ban megbízott megyei igazgató.
Paleobotanikusként a hazai hamadidőszak-végi és negyedidőszaki flórát tanulmányozta. Létrehozta az ország leggazdagabb pannon kori ősnövénygyűjteményét. Foglalkozott a növények fosszilizációjának kérdéseivel, valamint a felső pliocén ősföldrajzi, ősnövénytani problémáival is. Jelentősek archeobotanikai munkái és a dendrokronológiai terén elért eredményei is. Gyűjtőként recens növényekkel gyarapította a Flora Comitatus Castriferensis nevű herbáriumi gyűjteményt. Természetvédelmi, ismeretterjesztő és tudománytörténeti tevékenysége is jelentős. Ellátta a Savaria, Vas megyei Múzeumok Értesítője (természettud.-i fejezetek) és a Prenorica, Folia Historico-Naturalia c. kiadványok szerkesztését is.
A Bakonyi Természetttudományi Múzeum által szervezett “A Bakony természeti képe” program egyik alapító tagja és aktív munkatársa. A Bakony-kutatás mintájára szervezte meg és indította útjára 1975-ben “Az Alpokalja természeti képe” programot. A Bakony hegységben az ősnövény-maradványok közül elsősorban a kovásodott fatörzseket gyűjtötte. Egyesületi, társadalmi, tagságok: Vasi Szemle szerkesztőbizottsága, Vas megyei Természetvédelmi Csoport, Hazafias Népfront Természetvédelmi Bizottsága, TIT biológiai országos választmánya, Veszprémi Akadémiai Bizottság Biológiai és Természetvédelmi Szakbizottsága. Számos szakmai, közéleti elismerésben részesült, ilyen volt a Széchenyi emlékplakett is 1974-ben.
Horváth Ernő főbb munkássága
„A Bakony természeti képe” kutató program jelentése:
1963: A Bakony ősnövényei (különös tekintettel a harmadkorra)
1964: Ősnövénytani kutatás: kovásodott fák és növénylenyomatok
1965-1967: Ősnövény lelőhelyek felkutatása, kovásodott fák gyűjtése. Pleisztocén famaradványok feldolgozása, kovásodott csiszoltatása, feldolgozáshoz való előkészítése
1968-1971: A Bakony ősnövényvilága. Terepmunka: ősnövény-lelőhelyek felkutatása. Kovásodott fák gyűjtése. Múzeumi munka: pleisztocén famaradványok feldolgozása
1972-1974: A Bakony ősnövényeinek kutatása
1975-1977: A Bakony ősnövényvilága. A Bakony és körzetének paleobotanikai kutatása
1978: A Bakony és körzetének paleobotanikai kutatása
1979-1980: A Bakony ősnövényvilágának kutatása
1981-1990: A Bakony és környékének ősnövénytani kutatása
Tudományos publikációk:
Horváth Ernő, 1958: Savaria Múzeum (Szombathely)
Horváth Ernő, Jeanplong József, 1962: Vas megy ritka és védelmet érdemlő növényei - Vasi Szemle, 16.
Horváth Ernő 1964: Adatok a növények fosszilizációjának kérdéséhez - Savaria, 2.
Horváth Ernő, 1973: Clusius Lithoxylonja és lelőhelye a későbbi szakirodalomban - Vasi Szemle 27.
Horváth Ernő, 1975: Beiträge zur Kenntnis der Pliozänen Flora West Ungarns - Savaria 5-6
Horváth Ernő, 1977: A Bakony ősnövényvilága (A Bakonyban végzett ősnövénytani kutatások története). - Veszprém megyei Múzeumok Közleményei 12. Veszprém
Horváth Ernő, 1979: Dendroklimatologische Untersuchungen an Holzstämmen aus Ungarn - Savaria 7-8.
Horváth Ernő, 1987: A felső-pliocén ősföldrajzi, rétegtani és ősnövénytani problémái - Praenorica, Folia Historico-Naturalia, 2.
Horváth Ernő, Aumüller, S, 1987: Geowissenschaften - Allgemeine Bibliographie des Burgenlandes, 1. (Eisenstadt)
Balogh Lajos (2002) nyomán
Dr. Vígh Gusztáv, geológus
(1920. 08. 20. - 1984. 07. 28.)
1920. 08. 20 -án született Budapesten 1938-tól a Pázmány Péter Tudományegyetem hallgatója, ahol 1943-ban doktorált a földtan-őslénytan és növényrendszertan tárgyakból. Disszertációjában a Gerecse földtani és őslénytani viszonyaival foglalkozott. Már az egyetemi évei alatt bekapcsolódott a Földtani Intézet munkájába, ahol térképezési munkát végzett. 1944-től geológus asszisztensként dolgozott.
1947-től 1950-ig az Igazságügyi Minisztérium műszaki szakértőjeként dolgozott, munkaterülete Veszprém és Baranya-megye volt. 1950 és 1956 között a veszprémi Bakonyi Múzeum muzeológusa. Itt kapcsolódik be a Természettudományi Társulat munkájába is. 1956 augusztusától ismét a Magyar Állami Földtani Intézet tudományos munkatársa lett, ahol a Vértes és Gerecse hegység juraidőszaki képződményeit kutatta. Részt vett az intézet által készített nagyléptékű mezozoikumi alaphegység térképek szerkesztésében is. Több fejezetet írt a Fülöp József professzor által szerkesztett tatai monográfiába. 1960-tól Dorogon terepi vizsgálatokat folytatott, a barnakőszén telep kutatásával kapcsolatban a peremi részek jura és kréta rétegeit vizsgálta és írta le, ezen kívül a triász képződmények kutatásában is részt vett. 1963-ban résztvevője volt a franciaországi Alsó-kréta Kollokviumnak. A 1970-es évektől haláláig a bakonyi (titon) és a gerecsei (titon-berriasi) lelőhelyek Ammonites-faunájának biosztratigráfiai értékelésével foglalkozott.
Egyesületi tagságok: Pest Megyei Természetvédelmi Bizottság, Magyarhoni Földtani Társulat. Kitüntetések: Népművelődési Minisztérium kitüntetése: 1952. A földtani kutatás kiváló dolgozója: 1970.
dr. Vígh Gusztáv főbb munkásságai
Tudományos publikációk:
Vígh Gusztáv, 1942: Óriás állatok világa - Földtani Értesítő 2.
Vígh Gusztáv, 1943: A Gerecse hegység ÉNY részének földtani és őslénytani viszonyai - Földtani Értesítő.
Vígh Gusztáv, 1943: Die Geologischen und Palaentologischen Verhaltnisseim Nordwestlichen Telil de Gerecse-Gebirges - Földtani Közlöny 1943. 3-4.
Vígh Gusztáv, 1952: Új őslénytani leletek a Bakonyi Múzeumban Várpalotáról - Veszprém megyei Népújság. jan. 24.)
Vígh Gusztáv, 1953: Részletes felvétel és kövületgyűjtés a Gerecse Ny-i részében - MÁFI Évi Jelentés 1943-ból
Vígh Gusztáv, 1953: Részletes felvétel és kövületgyűjtés a tardosi Szél-hegyen - - MÁFI Évi Jelentés 1944-ből
Vígh Gusztáv, 1956: Bauxit a barnakőszén telepek között - Veszprém Megyei Népújság. november 1.)
Vígh Gusztáv, Fülöp József, Hámor Géza, Hetényi Rudolf, 1960: A Vértes-hegység juraidőszaki képződményei - Földtani Közlöny
Vígh Gusztáv, 1961: A Gerecse hegység Ny-i felének földtani vázlata - MÁFI Évkönyv 49.2.
Vígh Gusztáv, 1961: A gerecsei jura üledék fácieskérdései - MÁFI Évkönyv 49.2.
Vígh Gusztáv, Fülöp J., Knauer J., 1965: Teljes jura szelvény a Vértes hegységből - Földtani Közlöny
Vígh Gusztáv, 1971: Pusztamarót. A Dorogi medence földtani térképe 10 000-es sorozat. Észlelési térkép. - MÁFI kiadvány.
Vígh Gusztáv, 1971: Pusztamarót. Magyarázó a Dorogi medence földtani térképéhez. 10 000-es sorozat. MÁFI kiadvány.
Vígh Gusztáv, 1984: Néhány bakonyi (titon) és gerecsei (titon-berriázi) lelőhely Ammonites-faunájának biosztratigráfiai értékelése - MÁFI Évkönyv 67.
Kópházi Ferencné, Siposs Zoltán (2005) nyomán